Hazai viszonylatban még nincsenek elérhető tanulmányok, alapos kutatások arról, hogy egy ökológiai gazdaságnak vajon milyen mértékű az ökológiai lábnyoma, mekkora lehet a környezeti terhelése, pedig érdekes volna kutatni a témában. Ahogyan az előző részben körbejártuk, az ökológiailábnyom mutató összetett számítások alapján alakul. Ezek a számítások még nem állnak rendelkezésünkre témakörünkben, de azt áttekinthetjük, hogy milyen előnyeit élvezhetjük az ökológiai gazdálkodásnak, kislábnyomos értelemben pedig mennyi haszon keletkezik az öko-gazdaságok/gazdálkodók szemléletéből.

A zöldségtermesztés sikeressége adott termesztési körülmények között nagymértékben függ a jó fajtaválasztástól. Az ökológiai növénytermesztésben ez még inkább előtérbe kerül, mert az ökológiai termesztők sokkal kisebb mozgástérrel rendelkeznek mind a növényvédelem, mind az egyéb speciális termesztési feltételek megteremtése terén a konvencionális módon termelőkhöz képest.

Cikksorozatunk első fogalmi összefoglalójában írtunk az ökológiai gazdaságokról. Az ökológiai gazdálkodók a természeti környezettel összhangban szigorúan ellenőrzött körülmények között állítanak elő élelmet. A bio címkével ellátott termékek feldolgozási módjáról, származási helyéről pontos információt nyújtanak a fogyasztóknak. Emellett a vidékfejlesztés alapelvével összhangban, a helyi étkezési hagyományok ápolásával és a helyi lakosok foglalkoztatásával igyekeznek kiépíteni az ökológiai gazdaságok rendszerét. Azonban a bio minősítéssel ellátott élelem nem feltétlenül kerül a helyi fogyasztók asztalára. A közösségi mezőgazdálkodás modellje erre a problémára, a gazdálkodókat és a fogyasztókat egymáshoz közelítve kínál megoldást.

Ahhoz, hogy szép és egészséges zöldséget termesszünk, fontos a növény igényeihez minél közelebb álló körülmények megteremtése. A jó kondícióban lévő növények immunrendszere erősebb, sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben. Ilyen, megbetegedéseket megelőző növényvédelmi módszerek pl. a termőhely helyes megválasztása, megfelelő tápanyag gazdálkodás, vetésforgó alkalmazása, egymást támogató növények társítása, helyi adottságokhoz alkalmazkodó fajták kiválasztása, vírusbetegségeket hordozó vektorok gyérítése, fertőzött növényi részek megsemmisítése, fertőzésmentes, egészséges talaj megteremtése, a kártevők természetes ellenségeinek felszaporítása. stb.

Honnan származik az étel, amit megeszünk? Ki termesztette az alapanyagokat, és milyen körülmények között? Mennyire van feldolgozva, mennyi adalékanyagot és mennyi tápanyagot tartalmaz? Egyre többen tesznek fel ezekhez hasonló kérdéseket maguknak. A globális élelmiszerrendszerek átlátása ma már gyakorlatilag lehetetlen feladat, de sokszor már akkor is nehézségekbe ütközünk, ha csak egy-egy terméknek vagy alapanyagnak a teljes életciklusát szeretnénk végigkövetni. Nézzünk meg néhány kihívást, amivel szembesülhetünk!

Szülőként számomra az élet egyik legnagyobb tanítása az volt, hogy többféleképp lehet (elég) jól csinálni sok mindent, s eképp az egészséges táplálkozáshoz is számos egyenes vagy kanyargós út vezethet.

A lényeg, hogy induljunk el rajta!