Kazahsztán és Üzbegisztán határán létezik egy nagy tó, az Aral-tó. Nem egyszerűen csak egy szárazföld övezte tóról van itt szó, hanem egy igazi sóstóról, mely egy valaha létezett nagy óceán mai maradványa. A régen még beltengerként is nevezett tavat két folyó táplálta, délről az Amu-darja, északkeletről a Szir-darja. A sivatagi, félsivatagi éghajlat, a sok napsütés kedvezőnek bizonyult a rizs és gyapottermesztés számára. Csakhogy ezek nagyon vízigényes növények... és egyszercsak a tó vize apadásnak indult...

A Föld a kék, élő bolygó, amelynek felszínét 2/3-ad részben víz borítja. Sós és édes, folyékony, fagyott és gáznemű. Az édesvíz nélkülözhetetlen az élethez minden élőlény számára. A tengerek, óceánok vize ugyan nem iható, de szintén létfontosságú szerepet játszik az életünkben, például az időjárás alakítása által, a Föld klímájának egyensúlyban tartásában. Ráadásul a földi élőlények jelentő része vízben él!

A víz a Földön örök körforgásban van. Nem vész el, de folyamatosan vándorol és átalakul. A teljes világtengerből percenként a Balaton víztömegének fele párolog el. A növények az általuk felhasznált víz egy részét szintén elpárologtatják.

 Ahogyan az óra jár, abban az irányban terelgeti a víztömeget a Csendes-óceánon néhány világtengeri áramlat. Panamától Japánig, onnan Alaszkáig, majd  Kalifornia partjaitól vissza délnek irányítják a hőt, alakítják az éghajlatot. A Föld forgása megadta valamikor az indító lökést, az óceánfenék hegyei és völgyei vidámparki hullámvasúthoz hasonlóvá teszik a globális szállítószalagot, a hidegebb és melegebb vizek találkozása pedig szintén gondoskodik néhány lélegzetelállító huppanóról. 

Hurrá, itt az április! Hétágra süt a nap, hívogat a természet, jólesik ledobni a télikabátot, és rohangálni a parkban vagy az erdőszélen. Csak egy a baj… A még csupasz bokrok, fák alól hűtőszekrények, gumiabroncsok, üvegek és zacskók kandikálnak ki, pedig egész máshol lenne a helyük...

{saudioplayer}07.mp3{/saudioplayer}