Ahogyan az óra jár, abban az irányban terelgeti a víztömeget a Csendes-óceánon néhány világtengeri áramlat. Panamától Japánig, onnan Alaszkáig, majd  Kalifornia partjaitól vissza délnek irányítják a hőt, alakítják az éghajlatot. A Föld forgása megadta valamikor az indító lökést, az óceánfenék hegyei és völgyei vidámparki hullámvasúthoz hasonlóvá teszik a globális szállítószalagot, a hidegebb és melegebb vizek találkozása pedig szintén gondoskodik néhány lélegzetelállító huppanóról. 

A vízvonulatban valószínűleg ezen a világrészen is kontinenstől kontinensig vándorolnak olykor gyerkőc teknőcök, korukat meghazudtolóan virgonc teknős faterek és eltévedt bohóchal-fiakat kereső apák. Aztán 135-155. nyugati hosszúsági és a 35-45. északi szélességi fokok vidékén a Csendes-óceán medencéjében megfeneklik az áramlás, ide gyűjt minden útba eső anyagot, itt gyarapodik egyre a becslések szerint körülbelül tizenöt magyarországnyi területen lebegő szemétsziget. Az áramlatok ugyanis nem csupán a víztömegeket és az élőlényeket utaztatják parttól partig, hanem összegyűjtik az ázsiai és amerikai kontinensen  vagy a nyílt vizeken elszórt és a folyók torkolatán keresztül leúszó hulladékot is.

Fogkrémtubus „angolnák”, nylon „medúzák”,  színes flakon „halak” a lebegő szigetet alkotó természetidegen, élettelen tereptárgyak. A mindennapok fogkrémjeinek, ásványvizeinek, üdítőinek, mosószereinek, tisztálkodási szereinek nélkülözhetetlennek hitt csomagolóanyagai ezek. Nemcsak elkeserítő látvány mindezt szemlélni, de az óceán állataira hatalmas veszélyt is jelent a szeméttel dúsított tenger, mert élelemnek hiszik a vízben lévő anyagokat, az elfogyasztás után viszont nem tudják ezeket megemészteni. Így becslések szerint évente 1 millió tengeri madár és 100 ezer tengeri gerinces szó szerint belefullad a szemetünkbe.

Jól tudjuk ma már, hogy magától nem bomlanak le a műanyagok a következő néhány millió évben (egyes szerencsésebb összetételű anyagok a következő néhány évtizedben, évszázadban). Mégis több millió tonna szemét kerül évente a tengerekbe, óceánokba. A szárazföldi területeken élő emberek által eldobált hulladék közel 10 százaléka pedig vastag takaróként borítja be az óceán felszínét. A napsugárzástól apró darabokra esnek ugyan szét ezek a vízben úszó tárgyak, az óceán homokját is átformálva, de nem szívódnak fel!

Évtizedek óta felfedeztük már a szokatlan kontinenst, melynek anyaga 80-90 százalékban műanyag, de az óceán megtisztítása jelenleg szinte lehetetlennek látszik, és a szeméthalom még biztosan igen sokáig ott lesz a tengeren. Az elsődleges cél tehát, hogy a Föld lakói megakadályozzák a további szennyezést.

Te is tehetsz érte, ha kevesebb csomagolóanyagot tartalmazó termékeket, nem eldobható, hanem tartósan használható eszközöket vásárolsz, mert akár Magyarországról is eljuthat a pillepalack folyókat, tengereket és óceánok vizét meglovagolva a szemétszigethez, újabb területtel növelve a szennyezést!

”Minden egyes darab műanyag, amelyet az anyagtípus 1909-es felfedezés óta előállítottak, még létezik, részben az óceánban található kis darabkák formájában.”

David de Rothschild - a Plastiki nevű expedíció vezetője, aki csapatával 2010 nyarán járta a vidéket használt műanyagpalackokból készült katamaránjával, ezzel az akcióval is felhívva az emberek figyelmét a Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt problémájára.