Cikksorozatunk első fogalmi összefoglalójában írtunk az ökológiai gazdaságokról. Az ökológiai gazdálkodók a természeti környezettel összhangban szigorúan ellenőrzött körülmények között állítanak elő élelmet. A bio címkével ellátott termékek feldolgozási módjáról, származási helyéről pontos információt nyújtanak a fogyasztóknak. Emellett a vidékfejlesztés alapelvével összhangban, a helyi étkezési hagyományok ápolásával és a helyi lakosok foglalkoztatásával igyekeznek kiépíteni az ökológiai gazdaságok rendszerét. Azonban a bio minősítéssel ellátott élelem nem feltétlenül kerül a helyi fogyasztók asztalára. A közösségi mezőgazdálkodás modellje erre a problémára, a gazdálkodókat és a fogyasztókat egymáshoz közelítve kínál megoldást.

 Ahol az ökológiai és a közösségi modell összeér

Magyarország elszomorító példája annak, hogy a dinamikusan fejlődő ökológiai gazdaságok nyerstermékei sok esetben a nyugat-európai áruházak polcát gazdagítják. Az ökológiai gazdálkodó szemléletmódján, piaci kapcsolatain és az alkalmazott üzleti modellelen múlik, hogy hova csatornázza be termékeit: a globális vagy a helyi élelmiszer-hálózatokba. Sok esetben az ökológiai termelést végző kisléptékű termelők és családi gazdaságok a globális piaci hálózatokat elkerülve az élelem helyi értékesítésére törekednek. Így a szállítás megterhelő költségeit és a szén-dioxid kibocsátást minimálisra csökkentve tudnak gondoskodni a természeti környezet és a helyi közösségek egészségéről. A termelői piacok mellett a helyi értékesítésnek egyik jól működő útja az állami és piaci szereplők bevonása nélkül működő közösségi mezőgazdálkodás. Az angol megnevezése “Community-supported agriculture” (CSA), azaz a közösség által támogatott mezőgazdálkodás. Az utóbbi kifejezés egy árnyalattal jobban körülírja a közösség szerepét az aktívan szerveződő civil élelmiszer-hálózatok kiépítésében. Ugyanis a közösség anyagi és önkéntes támogatása nélkül kevésbbé lenne működő képes ez a modell.

Magyarországon a közösség által támogatott mezőgazdasági modellt képviselő gazdaságok szinte kivétel nélkül ökológiai gazdálkodást folytatnak. Ennek számos előnye létezik: a közösségi értékesítés szervezésével nem csak felvevő piacot teremtenek a tagok, hanem például az élelemtermelés ökológiai módszereiről, a tájfajtákról és helyi gazdálkodási kultúráról ismereteket terjesztenek; a környezetvédelemért a közösség egésze felel a szállítás pillanatától a csomagolás beszerzéséig.

Miért előnyös a közösségi mezőgazdálkodás modellje?

A civil hálózatban szervezett értékesítés a közösség számára, azaz a termelők és a fogyasztók számára hosszú távú előnyöket ígér. Ebben a modellben a termelők nagyobb figyelmet fordíthatnak a termelési folyamatra, tudván, hogy az értékesítést a munkájukat becsben tartó, elkötelezett közösség szervezi meg. A közösség fogyasztói pedig a megfizetett tagdíjért cserébe bizalommal lehetnek a termelők munkája felé. Pontos információhoz jutnak a megvásárolt élelem és élelmiszer származási helyéről és minőségéről. Alkalomadtán a beszállító gazdaságokat személyesen is meglátogathatják az érdeklődő fogyasztók. A nyílt napok és a gazdaság látogatások gyakran a közös tanulás, a közösség-, és bizalomépítés színterei.

A közösségi mezőgazdálkodás modellje sikeresnek mondható, amikor az érdekelt felek szövetségre lépnek és kölcsönösen vállalnak kötelezettséget egy termelési szezonra, általában 10 hónapos időszakra. Ilyenkor a közösség tagjai osztoznak a környezeti és a gazdasági kockázatokon, valamint a nyereségeken. A közösségi mezőgazdálkodás modellje azért lehet alternatívája, de legalább is ellensúlya a globális élelmiszer-hálózatoknak, mert valós társadalmi felismerések mentén, létező fogyasztói és termelői igények kielégítésére jöt létre.

Az első termelői-fogyasztói hálózati modellek kialakítását a háztartásbeli japán nőknek köszönhetjük, akik a hatvanas évek közepén ismerték fel, hogy a családi bevásárlások alkalmával egyre több importált élelmiszer kerül a kosarukba. Ugyanekkor a városfejlesztési beruházások hatására tönkrement gazdaságok helyzetére is felfigyeltek. Megoldást keresve a globális piac behatásaira, termelőket kerestek fel, akikkel önszerveződve, szerződési garanciák ellenében több családnak tejet, zöldséget és gyümölcsöt szállítottak. Így született meg a “teikei” koncepciója, ami tükörfordításban partnerséget jelen, filozófiai értelemben pedig a gazda arcát viselő élelmre utal. A mai napig önkéntes és non-profit alapokon működő japán hálózatok több ezer embert látnak el, ahová munkaerőt és erőforrást delegálnak a tagok. Ennek köszönhetően a profitorientált áruházláncoktól eltávolodhatnak a bizalmi alapon működő közösségek.

Itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a közösségi mezőgazdálkodás modellje. Elsősorban a tehetősebb, tudatos és egészséges életmódot követő városi lakosság körében terjedt el a koncepció, majd vált bevett gyakorlattá. Jellemzően a vidéki gazdálkodók és a városi lakosság közeledését segítik elő a hazai közösségi modellek. Az átvételi pontok megközelítőleg 40 kilométerre, de legfeljebb 100 kilométerre helyezkedik el a beszállító gazdaságokról. A megtermelt élelem és feldolgozott élelmiszer listája gazdaságonként eltérő. Egy-egy közösségi hálózatában előfordul az olajtól és liszttől egészen a magvakig, a friss zöldségektől és idény gyümölcsöktől a sokféle feldolgozott biotermékig.

2020-ban 15 aktívan működő közösségi gazdaságot számlált a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Ez megközelítőleg 2-3000 fogyasztó ellátását jelenti egy szezonra. A jelenleg aktívan működő közösségi gazdaságok listája következő: Esőleső Ökotanya, Bio Pipacs közösségi gazdaság, Tápiódoboz, Dunaszigeti Zöldközösség, ZöldAlmárium, MagosVölgy Zöldségközösség, Táncoskert, Birs Közösség, Szigetmonostor Biokert, Háromkaptár, Virágosélet Zöldségközösség, Pitypang Biokert, Szandaszögi Ökokertészet.

Hogyan működik a közösségi mezőgazdálkodás a gyakorlatban?

Minden közösségi modell országonként változó struktúrában működik. Itthon a Tudatos Vásárlók Egyesülete 2009 óta többek között tanulmányokkal és ismeretterjesztő anyagokkal segíti a közösségi mezőgazdálkodás modelljének hazai elterjedését és mozgalmi szintre emelését. A magyarországi gyakorlat civil feltérképezésének és a hazai tapasztalatcseréknek köszönhetően általánosan érvényes lépéseket emelhetünk ki a gyakorlatból.

A gazdálkodók és a fogyasztók az első találkozó alkalmával lefektetik a működés alapjait. Ilyenkor a gazdálkodók előre kiszámolják a költségeket, amit szerződésben rögzítenek a közösség tagjaival. A tagok évente egy összegben, 2-4 részletben vagy havonta fizetnek tagdíjat. Ez gazdaságonként eltérő. A beérkező összegből a gazdaságok megszervezik a termelést és a fogyasztók ellátását az előre elkészített éves terv szerint. A munkálatokat a gazdálkodók és munkatársaik látják el, de gyakori, hogy a közösség tagjai önkéntes munkát vállalnak a földeken. Ezt követően kerül sor a termény átadására, amit a közösségi tagok szerveznek meg kiporciózva a heti csomagokat. Kihívást jelenthet a heti terményadag kiszámítása és feldolgozása, de a gazdálkodók és a tapasztaltabb tagok ebben is egymás segítségére sietnek. Recepteket, feldolgozási tippeket osztanak meg a közösséggel.

A következő rövid animáció a fenti ábrát és a leírt folyamatot kiegészítve mutatja be, milyen megfontolásból és milyen módon alkotnak közösséget a termelők és a fogyasztók.

Hogyan csatlakozhatunk a közösségi gazdaságok hálozatához?

A Tudatos Vásárlók Egyesülete a járvány alatt kommunikációs munkájával segíti az új tagok bevonását a közöségi modellbe. Mindemellett egy országos szintű mozgalom kiépítésén dolgozik. Az elmúlt évben a COVID-19 hatására még jobban kirajzolódott, hogy mennyire fontos az élelem származása. Egyre többen érdeklődnek a helyi gazdaságokra épülő élelem-rendszerek iránt, és inkább választják a termelői-fogyasztói civil hálózatokat az online élelmiszer házhozszállítás helyett. Az Tudatos Vásárlók Egyesület 2021-ben is az aktív közösségi gazdaságok listájával buzdít minket arra, hogy csatlakozzunk egy számunkra szimpatikus, a lakóhelyünkre beszállító közösséghez.

A fővároson kívül számos vidéki városokban van lehetőségünk a csatlakozásra, például Mosonmagyaróváron, Székesfehérváron, Szegeden, Debrecenben, Hajdúböszörményben, Balassagyarmaton, Kőszegen, Kecskeméten vagy Zalaegerszegen, Szigetmonostoron, Tahitótfaluban, Vácon, Szentendrén, Dunakeszin, Gödön és Gyömrőn. A táblázat és a térkép segítségével beazonosíthatjuk a gazdaságok székhelyét, az átvételi pontok helyét és az átalánydíj pontos összegét.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete továbbá a közösségi mezőgazdálkodás világnapján, február 22-én TVE családi napok szervezésével hozza közelebb a közösségi mezőgazdálkodás modelljét az érdeklődőkhöz. A Budapesten évente megrendezett eseményeken bemutatkoznak a gazdálkodók és a közösségszervezők, akik közösen szervezik a zöldség-, gyümölcs- és friss húscsomagok szállítását vidékről a városi átvételi pontokra. Jó hír az új tagoknak és az érdekődőknek, hogy a járvány idején is hatékonyan működnek a civil élelmiszer-hálózatok. A közösségek a lehető legkevesebb emberi érintkezéssel, a szabattéri átadásra áttérve tartják fenn a jól működő termelői-fogyasztói hálózatokat.

Czeglédi Alexandra

A cikksorozat támogatója a Magyar Állam és az Európai Unió.

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki térségekbe beruházó Európa”.