Mit is jelent a klímaszorongás kifejezés?

Egyre gyakoribb az ökológiai témákhoz kapcsolódó szorongásos jelenség mind felnőttek, mind gyermekek körében. A 2020-as év szeptemberében lezajlott Klímahét keretében a WWF külön rendezvényt szentelt ennek a témának. Emellett számos civil szervezet, egyetemi és TED előadások itthon és külföldön is foglalkoznak azzal, hogyan érinti az embereket érzelmileg, gondolatilag a mindennapokban a klímaválság.

A klímaszorongás nem hivatalos kifejezés, azonban egy létező helyzetre hívja fel a figyelmet. A WWF rendezvényén Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus kifejtette, hogy ez a fajta szorongás nem feltétlenül kóros, bár azzá válhat, mint minden más jelenség. Álláspontja szerint ez egy természetes érzelmi válasz „a létezést érintő alapvető, negatív változással kapcsolatban”. Ezt a szorongást, a jövőben bekövetkező negatív eseménytől való félelmet nem szabad eltüntetni az ember életéből és nem is lehet. Szerinte kihívásként érdemes tekinteni rá. Célszerű azon dolgoznunk, hogy a felmerülő érzelmeinkre odafigyelve, azokat elfogadva megtanuljunk hitelesen, valódian kapcsolódni önmagunkhoz és a minket körülvevő világhoz. Így az érzelmeink megértésével tovább tudunk lépni az aktív cselekvés felé, amely tényleges megoldás lehet mind a saját életünkben, mind a Föld helyzetét tekintve.

A klímaszorongás és ami mögötte van

A klímaveszély válhat a tárgyává pszichológiai értelemben a szorongásnak, vagyis egy veszélyesnek értékelt szituációnak, ami ebben az esetben valós. A klímaválság egy globális veszély, ami mindannyiunkat fenyeget. Ha valaki fél ennek a reális veszélynek a következményeitől, teljesen normális. A mindennapi életvitelben azonban akkor jelentkezhetnek nehézségek, ha ez az érzelmi reakció, vagyis ennek a mértéke kimagasló. Az éghajlatváltozás a szemünk előtt történik, így a szorongás is magasabb. Azonban a Föld jövőjéért aggódó személy még nem lesz klímaszorongó. Ennek a félelemnek tehát a mértéke a fontos és az, hogy mit kezd ezzel az illető.

Rengeteg negatív érzelem húzódhat meg a szorongásunk mögött. Például az előbb említett félelem, a düh vagy a szégyen. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal társulva, mint például, hogy mi lesz, ha a jövő generációk miattunk szenvednek majd? Mi lesz, ha nem tudjuk elérni, hogy ne legyen kidobandó szemét a háztartásban? Arra jutunk, hogy a multinacionális vállalatoktól vásárolni gyorsabb és könnyebb, míg ezzel szemben azt is halljuk, hogy a kistermelői piacról vásárolni helyi termelőktől jobbat tenne az élelmiszerláncnak és a gazdaságnak. A tehetetlenség érzés, hogy a környezetszennyezés olyan nagy károkat okoz, de túl sok mindent kellene egyszerre megváltoztatnunk az életvitelünkben. A kiszolgáltatottság érzés, hogy nem tudjuk mi és hogyan fog változni a természetben és ez milyen hatással lesz a jövőben az életünkre.

További ok lehet a túlburjánzó szorongás mögött a teljesíthetetlen feladatok képe, amit elvárunk pl. a fenntarthatóság jegyében soha többé nem veszek műanyagot kijelentéssel. Ehelyett a fogyasztási és vásárlási szokásainkra tudatosan odafigyelve konkrét, tervezhető mini célokat érdemes kitűzni magunk elé. Kezdetben akár csak ellátogatni egy kistermelői piacra, ha eddig bevásárló központokban vásároltunk. Már a hangulatért megéri, nemhogy az ínycsiklandó finomságokért!

Növelheti az ellenállást, tehetetlenség érzését a horrorisztikus rémképekkel való riogatás, végleges pesszimizmus. A személyes érzelmi érintettség érzése azonban olyan erőforrás, ami igazán tudatossá és elkötelezetté teheti az embert. Tájékozódni fontos és alapvető, azonban odafigyelhetünk arra, hogy megbízható, hiteles forrásból származó információkat engedjünk magunkhoz. Emellett nemcsak a negatív következményekkel érdemes foglalkozni, hanem azzal is, hogy milyen jó megoldások vannak, akár a közvetlen környezetünkben, akár tágabb hazai, nemzetközi jó példákban. 

Számos érvet hallunk, olvasunk arról, hogy miért fontos a Föld és az ökoszisztéma megmentése. Ezek mind emberközpontú érvek, mint pl. ne legyen elviselhetetlen az időjárás, legyen elég víz, élelmiszer. Mi miatt szorongunk valójában? Túl nagy tehernek és felelősségnek érzi így egészben nézve az ember ezt a feladatot. Azonban, ha nem „kell” gondolatmenetben és kötelességekben szemléljük, hanem az öko- vagy geocentrikus gondolkodásban beszélünk az ökoszisztéma megmentéséről, azzal holisztikus szemléletre váltunk és átkeretezzük a téma kapcsán felmerülő érzelmeinket és teendőinket. Ebben a szemléletben a természet nem a szükségletünk kielégítője, hanem a kölcsönös függésben egymás létezésének alappillérei vagyunk. Ezért empatikus gondoskodó módon érdemes viszonyulnunk a természethez. A változás kulcsa a motiváció, amit mindenki önmagában találhat meg. Mindenki számára más és más az, ami erőt, lelkesedést ad ahhoz, hogy környezettudatos és elkötelezett legyen a természet mellett, ezt érdemes megkeresnünk, megtalálnunk önmagunkban.

A cselekvés egyben belátás és felelősségvállalás. Beláthatjuk, hogy cselekvésre van szükségünk egyénileg és közösségben is, hogy szorongásunkkal és az előttünk álló környezeti problémákkal megbirkózzunk. Dönthetünk saját érzelmi jólétünk mellett és felelősen, tudatosan élhetjük az életünket.

Tenni márpedig lehet, sokat és sok szinten!

Egyéni, sőt akár közösségi szinten is dönthetünk a konkrét életmódváltás mellett. Számos példát találhatunk arra, hogyan térnek át egyének, családok, közösségek környezettudatos életmódra, mezőgazdálkodásra, közösségi finanszírozott gazdaság támogatására, helyi biobolt használatra. Egyénileg hagyományostól eltérő, ám ugyanolyan tápláló és ízletes táplálkozási formákra is áttérhetünk. Az egészséges étkezésről és környezettudatos élelmiszervásárlásról korábbi cikkeinkben található sok hasznos információ. Fontos, hogy megtegyük az első lépést és elkezdjük, ha már meghoztuk a döntés önmagunk és mentális-testi egészségünk mellett – magunk tempójával és erejével. 

Hiteles forrásokból szerezhetünk információt. Ez érvényes mind a környezettudatosság, környezetvédelem, megoldási ötletek témájában és abban is, hogy utána járunk egy-egy program mögöttes mondanivalójának, mozgatórugójának, mit kíván átadni és hogyan.

Elmehetünk előadásokra, közösségi piacokra, ahol a témával foglalkozókkal beszélgethetünk és megvitathatjuk a felmerülő kérdéseinket. Érdeklődhetünk saját motivációjukról.

A hamarosan megrendezésre kerülő Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó weboldalán számos információ található a társadalmi, nemzetközi szintű tevékenységekről a visegrádi régióban.

Hasonló gondolkodású társaságot kereshetünk. Ez megerősít minket a változás folyamata során, visszajelzést kapunk, támogatást a kitűzött célunk elérésében. 

Felismerhetjük a szorongásunk mögött rejlő érzelmeket – félelem, düh, szégyen, tehetetlenség érzés, kiszolgáltatottság érzés. Kifejezhetjük és lehetünk egymásnak és önmagunknak jó hallgatósága – ítélkezés, tanácsolás nélkül. Amennyiben aktív, értő figyelemmel hallgatnak meg minket és hallgatunk meg másokat, akkor az érzelmi köd eltűnik a szemünk elől ennek a megértő, elfogadó támogatásnak a hatására. Ennek következményeként már reálisan látjuk erősségeinket és gyengeségeinket és képesek leszünk mozgósítani kreativitásunkat és cselekedhetünk.

Amikor pedig eljutunk a cselekvésig, érdemes kis lépésekben gondolkodni, nem baj, ha lassan változunk, hiszen ez kihívásokkal teli folyamat. Ahogyan a veteményből sem azonnal lesz ehető érett paradicsom, úgy nekünk is idő kell, hogy megérjenek bennünk a tapasztalatok, elhatározás, és hogy kialakítsuk új szokásainkat. Minden nap egy kis aktivitással azonban akár saját paradicsomunkból készíthetünk jövőre finomságot az asztalra (jelképesen és a környezettudatos szemléletmóddal pl. a balkonkertész mozgalom aktív tagjaként a gyakorlatban is). Megvizsgálhatjuk mekkora háztartásunk ökológiai lábnyoma, mi az a kis mozzanat, amin változtatva környezetünknek és magunknak is jót teszünk? Ehhez segítséget nyújtanak korábbi cikkeink a blogon.

Ilyen apró szemléletváltásokkal és lépésekkel másoknak is ösztönző példát nyújtva, nem csupán egyéni érzelmi-mentális vonatkozásban, de a társadalmi felelősségvállalás, a környezettudatosság terén is fokozatos változást érhetünk el. Maradjunk tehát nyitottak a megoldásokra, egymásra és nyissunk a természet felé, hiszen mindenütt tanulhatunk valami újat!

Szerző: Bíró Beáta

Felhasznált források

• https://hszi.bme.hu/page/982/
• https://wwf.hu/hireink/klima-es-energia/te-is-parazol-klimaszorongas-egy-pszichologus-szemevel-szerzo-dr-kovary-zoltan/
• https://www.ted.com/talks/renee_lertzman_how_to_turn_climate_anxiety_into_action
• https://zolditok.hu/balkonkerteszkepzes/

További hasznos linkek, oldalak (magyar és angol nyelven), ahol tájékozódhatunk

• https://grist.org/article/how-has-climate-change-affected-you-in-2019/
• https://hu.wikipedia.org/wiki/A_bolyg%C3%B3_kapit%C3%A1nya
• https://www.youtube.com/watch?v=Uktb31CCW7A
• https://www.youtube.com/watch?v=xDOhE53Wzxg
• https://www.reneelertzman.com/
• https://greendex.hu/a-greendex/

A cikksorozat támogatója a Magyar Állam és az Európai Unió.

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki térségekbe beruházó Európa”.