Alapvetően a flat sharing (lakásmegosztás) filozófiája abszolút környezetbarát és támogatja a fenntartható turizmust, ahogyan a car sharing is (oszkar.com hazánkban tán előbb indult, mint nemzetközi testvérei. Legismertebb tán a Blablacar). Az indulás óta a közösségi megoldások és IT dinamikus fejlődése miatt azonban sok minden változott.

Az eredeti filozófia szerint a lakás és az autó megosztása az utazóval egyben szolgálja az idegen kultúra megismerését, kapcsolatteremtést és szerény bevételt is kínál a saját lakását kiadó számára. Az utazó így láthatja, hogy hogyan él egy-egy család, milyen a lakás, a berendezés, a szokások. Az utazó erre - is - kíváncsi. Testközelből tapasztalni meg a várost, az országot, amit megismerni kíván. Nem egy skanzent, vagy panoptikumot kíván látni, a kirakatot, hanem a való életet. Ez alkalmazkodással is jár és számos előnnyel. Ha jól választjuk meg a „hostot”, akkor első kézből kapunk tippet a helyiek által látogatott étteremből, menüből, programból. Nem a turistalehúzó, vagy egyenhelyeket mondja a helyi lakos. Lehet, hogy meghív egy pohár borra, vagy egy tál gulyáslevesre. Elmondja, hol a piac, mit érdemes venni és főzni otthon.
Az utazó ezt keresi, ezt választja. Még akkor is, ha egyébként megtehetné, hogy megfizesse a panzió, vagy a lelketlen szállodaárat. A mindenhol azonosat kínáló szállodaláncot már teljesen más réteg választja. A hostelező, bulizó, legénybúcsús pedig a turisták másik fele… De vissza az utazókhoz.

A lakás- és autómegosztásból biznisz lett, sokan egy üres lakást csak úgy-ahogy berendeznek és kiadják az Airbnb-n, mások kisbusszal „támadnak” a népszerű, ám vonattal nem túl jól elérhető települések viszonylatában. Az ilyen szolgáltatók pedig – nyilván teljesen érthető okból – elfoglalták a közösségi felületeket. Ott vannak szobánként és utanként. Nem is egyértelmű azonnal, hogy egy hostelről, vagy fuvarozóról van szó a hirdetés hátterében.

Most már szinte az a meglepő, ha valaki tényleg a saját lakását adja ki. Legalább is sokan meglepődnek, amikor jönnek hozzám (saját lakásomat adom ki az airbnb rendszeren). A többség örül ennek, ahogyan a közös kávézásnak, vagy a felajánlott programnak. Azonban éreznem kell, hogy érdekli-e mindez a látogatómat, ha nem, akkor visszavonulok. A baj ott van, hogy az utazó és az utazót szívesen kalauzoló az utóbbi években minden eddiginél könnyebben egymásra talált. Most viszont hatalmas a „zaj”, rengeteg a reklám, a hirdetés és az árak sem feltétlen adnak fogódzót… És ez már régen nem a fenntarthatóságról szól, hanem a tömegturizmus kiszolgálója. „Ugorjunk el ide-oda, olcsó a jegy, van olcsó kiadó szoba…” Nem minőségi, hanem mennyiségi kérdés. S ettől kezdve nem csoda, hogy a hatóságok is lépnek, van ahol tiltással, másutt szabályozással, hiszen a hotel lobby többnyire jogosan lázong.

Ha magam utazok, akkor már régóta nem találtam „igazi” Airbnbt, bújtatott hostelek voltak „host”, azaz valódi házigazda nélkül. Így ha útra kelek, akkor most a Couchsurfing megoldást keresem (https://www.couchsurfing.com/), ott még van házigazda, tipp és tudásmegosztás, kultúraközvetítés.
Én, ha van módom, mindig azoknak adom ki a szállást, akik 2-6 hétre érkeznek. Ők el akarnak mélyülni, meg akarnak valamit ismerni a mi kultúránkból. A 10 nap és 4 hét között érkezők a „kedvenceim”. Velük nagyjából van idő mindenre és nyitottak is a megismerésre.
A többi csak Zimmer Feri, tömeg, pénz, takarítás, kattingatás a fényképezőgéppel, szemét, CO2 és környezetterhelés. Hajrá UTAZÓK!

Gutjahr Zsuzsanna, 2018. augusztus