Az utóbbi években szállodától, ifjúsági szálláson át, airbnb-ig, campingig sok helyen szálltam meg, persze volt hostel, hotel is, de szelektív gyűjtés, vagy látványos környezetbarát megoldások sehol sem működtek. Szubjektív európai körkép:

Nyilván vannak élen járó országok és jó példák, de legutóbbi utazási élményeim inkább kiábrándítóak, mint bizakodásra okot adók. Mely országokban jártam? Pl. Románia, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Balkán országai, Anglia, Spanyolország. Szigorúan csak saját tapasztalatot írok, ez nem szakmai cikk háttéranyagokkal. Most a nyaralószezonban mindegy is, hogy milyen mondjuk Bosznia környezettan stratégiája, hanem az a fontos, hogy mi látszik a napi gyakorlat szintjén belőle.

A hulladék mennyisége úgy általában döbbenetes, de a Balkánon ez látványos is. Az illegális lerakók szembetűnőek, ahogyan igazán elkeserítő, ha a patakmederbe lepillantunk és látjuk, ahogy „valamit visz a víz”. Nem mást látunk, mint itthon, de többet. Határozottan többet. A műanyag palackok és csomagolóanyagok ellen globálisan fel kell venni a harcot, mert tapasztalható, hogy nem bízható az egyénre ennek felelőssége. Ez a konklúzió legyen bármennyire is szomorú. Devon (Dél-Anglia) és Andalúzia (Dél-Spanyolország) ebből a szempontból tisztábbak voltak (legalábbis az általunk felkeresett természetvédelmi területek), ahogyan a Balticum is. A termékek minél kisebb kiszerelésű csomagolása terén, azaz a felesleges hulladékok előállításában viszont éppen a nyugatiak jeleskedtek… Amíg klasszikus piacot könnyen és gyorsan találunk minden Balkáni országban és nem is csomagolják agyon a terméket, vagy saját zacskónkba is belemérik, addig nyugatabbra ez már nagyobb kihívás. A legjobb és legtisztább piacokat egyébként Rigában találtam, viszont ott az utcák hagytak némi kívánni valót maguk után.

A másik szembetűnő kérdés, hogy mit kezdenek a megtermelődő hulladékkal az egyes országok, illetve esetemben, hogy a termékeket hogyan szerzik be egy-egy workshopra (jellemzően szakmai úton voltam). Szelektálni mindenki tud… gondolnánk ezt ennyi év edukáció és gyakorlat után. Itthon nem így van, azt látjuk, de másutt sem evidens a szelektálás a gyakorlatban. Úgy tapasztaltam, hogy ártatlan kérdésemre, hogy hol a szelektív gyűjtő, csak csodálkozás volt a válasz… illetve maximum a képzés során felhalmozódó papírhulladékot kezelték külön. A másik, hogy majdnem mindenhol az alkoholos filc a menő a nagy flipcharttal, ezeket a foglalkozás után összetépik, kidobják. Még a természetvédelmi táborban is… A lap másik oldalát is csupán Lettországban hasznosították újra. Utóbbi hely kiemelkedik abból a szempontból is, hogy a szállodában nem kis vaj volt, kis lekvárral…stb, hanem nagy tömbökben, csuprokban állt minden s mindenki annyit vágott belőle, amennyit gondolt. Így volt Frankfurtban is.

Ugyan szállodától, ifjúsági szálláson át, airbnb-ig, campingig sok helyen szálltam meg, persze volt hostel, hotel is, de szelektív gyűjtés, vagy látványosabban környezetbarát megoldások sehol sem működtek. Szerencsére már elterjedőben, a „dobd a koszos törülközőt a földre, csak azt cseréljük” szemlélet, de ennek ellenére rendszeresen elvitték a felakasztottat is a mosásba és lecserélték, sőt Spanyolországban szegény takarítónő néha pont fordítva értette, hogy mit is cseréljen le. A termékek beszerzési útjáról csupán Angliában tudtam érdeklődni, ahol egy környezetgazdálkodási farm (!) közepén szállásoltak el és a természetvédelmi képzések zöme is ott zajlott. Sajnos a tejen kívül semmi sem a közeli biofarmról érkezett, a saját gazdaságból pedig csak a krumpli. Minden más a közeli nagy szupermarketből... Szelektív gyűjtés ott félig-meddig volt (2 kuka összesen). Napkollektor, napelem, vagy más alternítv energiaforrás sem volt és a workshop tantermekben a led világítás sem terjedt még el, sőt többször figyelmeztettük az előadót, hogy inkább fúzzuk le a függönyt vetítés után, mint a neon, vagy a lámpa égjen...

Egyszóval az a bizonyos hulladékmentesség és megtermelődő mennyiség minél nagyobb arányú szelektív gyűjtése még sok-sok helyen nem evidencia. Van még dolgunk, sok-sok dolgunk.

Gutjahr Zsuzsanna, 2018. augusztus