Egy olyan dolog, ami ha nem történik meg, akkor most egészen más lenne az életünk. Nem csak a felnőtteké, hanem a tiétek is. 

A ceruza szép szabályos nyomot hagy, de viszonylag könnyen eltávolítható - leradírozható a papírról. Régen a gyerekek is tintával és töltőtollal írtak, de ma is, ha maradandó nyomot szeretnénk hagyni, dolgozatot írunk vagy aláírunk valamit, önkéntelenül is a golyóstoll után nyúlunk.

A golyóstoll festékes pasztát tartalmaz, melyet egy fém csőbe töltenek bele. A fémcsövecske elülső végébe úgy van befoglalva egy nemesacél, réz, wolfram-karbid vagy nagy keménységű kerámiagolyó, hogy légmentesen lezárja a fémcsövecske végét. Ami minden golyóstollban azonos az a működési elv: írás közben a fém cső végébe épített golyó forgásának köszönhetően a papírra kenődik a festék. 

A golyó előállítása nehéz követelmények elé állítja a finommechanikai ipart, mert a csapágyban 500-1000-t fordul a golyó írás közben percenként. Az alkatrészeknek 0.05 mm pontossággal kell illeszkedniük, mert ha túl szorosan illeszkedik a golyó a foglalatba, akkor megszakad az írás, ha viszont túl lazán, akkor levegő jut a golyó mellett a tollbetétbe, és folyik a golyóstoll. Egy-egy tollal különböző hosszúságú vonalat lehet húzni a tollbetét űrtartamától függően. Az írás pedig rövid száradási idő után nem mosódik el, s vízzel sem lehet lemosni. A golyóstoll ma már széleskörű ismertségnek és elismertségnek örvend, s mivel sokan a bőrüket is kidíszítik vele (főként a gyerekek), ezért a festékpaszta összetétele szigorúan szabályozott.

S hogy mi történt a budapesti Nagymező utca 24-ben? Itt született 1899. szeptember 29-én Bíró László, a mai golyóstoll kifejlesztője. Ha a közelben jártok, gondoljatok erre.

Lehet, hogy egyszer a Ti házatok is ilyen neves lesz majd!

A környezetbarát golyóstollat innen ismerheted fel: