Tudod, miért wc a toalett? A magyarban használt kifejezés az angol Water Closet kifejezés rövidítése, vagyis vízzel működő illemhelyet jelent. És vajon honnan ered a vízöblítéses wc? Elmeséljük!

Gondolnád, hogy a vízöblítéses wc-nek több ezer éves története van? Pedig igaz.

Mindenki úgy tudja, a vízöblítéses WC-t az angolok találták fel, azért is hívják angol vécének másképp. De még mielőtt a a 18. században a mai változat közvetlen őse kialakult volna, néhány ezer évvel korábban már volt előzménye a megoldásnak.

Már az ókorban a települések, a városok megjelenésével szükségessé vált az illemhelyek piszkának elvezetése. A Kr. e. 31. században megjelentek az első a vízzel működő toalettek. Egy hidraulikus alapú változatot egy neolit korú, Nagy-Britannia területén található falu maradványai közt találtak a régészek. Vagyis nem csak a mai forma fűződik a területhez, az ott lakó ősök is vízzel öblítették a csatornarendszerből a szennyet.

Az Indus-völgyi civilizációban már kifinomult csatornahálózathoz csatlakozott a legtöbb lakóház wc-je. Használták a megoldást Mezopotámiában, és a mínoszi kultúra is ismerte. A rómaiak a Kr. e. 6. században építették a híres Cloaca Maxima nevű csatornájukat, a császárok korára pedig teljes hálózattal büszkélkedhetett Róma. A városban felépített nyilvános illemhelyeket be is kapcsolták a rendszerbe. A nagy közös latrinába potyogó anyagot a csatornában folyamatosan folydogáló sós tengervízzel vezették el a Tiberis folyóig.

Bár birodalom szerte használták, a lakóépületek nem mindegyike kapcsolódott a szennyvízelvezető rendszerhez. A bérházak saját központi gyűjtőrendszerébe került a lakások mellékhelyiségeiből a piszok. Az emeleti lakrészeknek lakói viszont a nyilvános helyekre jártak, vagy éjjeliedényeikbe gyűjtötték a dolgokat, és azt a ház erre a célra felállított dézsájába ürítették a szeméttel. A latrinák gödreiben összegyűlt trágyát a stercorariusnak nevezett trágyahordók hordták ki a várostól távoli földekre.

Ugyan az araboknál a 13. század elejéről találtak a mai vízöblítéshez hasonló megoldásokat, a középkori európai városok sokkal fejletlenebbek voltak. Az emberek bilikbe gyűjtötték az anyagot, amit egyszerűen figyelmeztető kurjantások kíséretében az utcára borítottak. A lovagkorban a váraknak külön helyiségei voltak higiéniai célból. A piszkot ezekből a várfalon kivezető nyíláson keresztül eresztették a várárokba. Ezt a megoldást kisebb házak esetében is alkalmazták, így a falmélyedésen át egyből az utcára került a végtermék. Nem ez volt a történelem legtisztább korszaka!

A 15. századtól pottyantóst használtak. Az egyszemélyes deszkaházikó az udvarokon kapott helyet. A franciáknál különösen népszerű megoldás volt az a változat. XIV. Lajos udvarában is volt egy bársonnyal, arannyal díszített darab.

Európában a mai wc első elődje 1596-ban jelent meg I. Erzsébet udvarában. De a királynő túlságosan hangosnak ítélte meg a tartályos öblítéssel ellátott szerkezetet, ezért nem használták. Csak 140 év múlva találták fel megint a spanyolviaszt. Először J. F. Brondel jóvoltából megjelent a szelepes vécé. Az S alakú vízzáró szelepet Joseph Bramah szabadalmaztatta. Ma is ez akadályozza meg, hogy a kellemetlen szagok a csatornából beszivárogjanak a wc-n keresztül a lakásokba.

A 19. század közepén már építészeti szabályzatok javasolták, hogy a lakásokat lássák el a vízöblítéses wc-vel.  Viktória királynőnek saját bejáratú alkalmatossága volt a szobájában.

untitled (Ingo Kanefeyer) / CC BY-NC 3.0

A mai toalett még jó néhány feltaláló kézjegyét magán viseli. És a fejlesztgetés még a WC esetében sem áll le! Mivel napjainkban egyre inkább oda kell figyelnünk a víztakarékosságra, így a ma is új meg új megoldásokat dolgoznak ki, hogy minél kevesebb vizet kelljen a lefolyóba küldenünk nap mint nap egy-egy öblítéssel.

A következő cikkünkből a modern toalettek víztakarékos változatait is megismerheted! Nézz vissza!

2012. október