Bár biztosan sokan közületek örülnének ha nem kellene, mégis fontos tudni, hogy a világnak sok táján elképzelhetetlen, hogy a gyerekek minden nap fürödjenek. Így van ez Afrika egyes részein is, ahol nem jókedvükből kerülik a gyerekek a zuhanyt, a kádat, hanem mert mindennapos a vízhiány. Belicza Bea a távoli Mozambikba és Nigériába repít bennünket. Mesél arról, ezeken a vidékeken hogyan küzdenek meg a gyerekek nap mint nap azért, hogy rendes ivóvízhez juthassanak.

 {saudioplayer}41.mp3{/saudioplayer}

Belicza Bea egy ideig egy kis mozambiki faluban élt – az ottani viszonyokhoz képest – luxus körülmények között. Hiszen házában vízvezeték-hálózat és angolvécé is volt. Viszont ő is sokszor megtapasztalta, hogy vízvezeték ide vagy oda, ez nem jelenti feltétlenül, hogy csak ki kell nyitni a csapot egy pohár frissítőért. Gyakran szünetelt nála is a vízszolgáltatás. A leghosszabb kimradás, ami számára egy örökkévalóságnak tűnt, négy nap volt vezetékes víz nélkül. A negyedik nap végére jutott arra az elhatározásra, hogy ő is felkeresi azt a csatornát, ahonnan a falubeliek hordják a vizet.

De ez egy elég gyomorforgató élmény volt. Ugyanis a hulladékkezelés azon a vidéken abból áll, hogy a lakosság egyszerűen bedobálja a szemetet a csatornába. Aztán a falubeliek ennek a folyócskának a vizét forralják és isszák. Bár ez a víz biológiai fertőzésforrásokat (baktériumok, vírusok, paraziták) már nem tartalmaz forralás után, de vegyszermaradványokat és egyéb nemkívánatos szerves- és szervetlen anyagokat még bőségesen. Az ottani lakosság szervezete némileg alkalmazkodott ehhez, de azt mindenképp tudni kell, hogy Afrikában még mindig nagyon sokan halnak meg a szennyezett ivóvíztől.

A lakosság kicsit tehetősebb része palackozott vizet vesz. Persze ők sem nem nagy tételben, hiszen a víz így is nagyon drága. Meglepő, de a palackozott ivóvíztől olcsóbbak a palackozott üdítők, így a lakosság szegényebb része inkább ezeket vásárolja. Ez nem csak nagyon egészségtelen, de a cukrozott üdítők a szomjat sem oltják igazán. Ráadásul a palackok miatt egyre több és több szeméttel kell megküzdeni.

Az ivásra is kevés víz jut, így a fürdést is igen takarékosan kell megoldani. Beáék így csinálták: előkészítettek egy vödör vizet. Ennek egy részét megmelegítették, majd hozzáöntötték a többihez. Egy kisebb edénnyel kimertek a vödörből egy kevés fürdővizet, ezzel benedvesítették magukat, szappanoztak, utána jöhetett az öblítés. Hajmosással együtt 10 liter vízből tisztára mosták magukat. Bea egyéni rekordja: 3 liter víz egy teljes mosakodáshoz!

Érdemes kipróbálni, utána tudod-e csinálni. ;)

A gyerekek, akikkel Bea dolgozott, sokan iskolába sem jártak, mert dolgozniuk kellett. Állatokat legeltettek, a földeken dolgoztak, vagy egyszerűen a kisebb testvéreikre vigyáztak, amíg a szüleik munkában voltak.

Az pedig számunkra egyenesen elképzelhetetlen, de játékaik sem voltak! Ezért Beáék összegyűjtötték a még hasznosítható PET palackokat, ebből készítettek bábokat, kisautót, dísztárgyakat, babaházat készítettek kartondobozból, megpróbálták az ottani gyerekek életét színesebbé tenni. Arra vezették rá őket, hogy a saját környezetükben fellelhető tárgyakból is lehet varázsolni.

Testápolás természetesen - rádióműsor

2012. október