A Föld a kék, élő bolygó, amelynek felszínét 2/3-ad részben víz borítja. Sós és édes, folyékony, fagyott és gáznemű. Az édesvíz nélkülözhetetlen az élethez minden élőlény számára. A tengerek, óceánok vize ugyan nem iható, de szintén létfontosságú szerepet játszik az életünkben, például az időjárás alakítása által, a Föld klímájának egyensúlyban tartásában. Ráadásul a földi élőlények jelentő része vízben él!

A víz a Földön örök körforgásban van. Nem vész el, de folyamatosan vándorol és átalakul. A teljes világtengerből percenként a Balaton víztömegének fele párolog el. A növények az általuk felhasznált víz egy részét szintén elpárologtatják.

A felszíni édesvizek felszínéről is felszáll a pára a napsütés hatására. A gáz halmazállapotú vízrészecskék felemelkednek a légkör magasabb rétegeibe, majd lehűlnek, és újra folyékony vízcseppekként felhőkké állnak össze.  A szelek a fellegeket terelgetik, utaztatják akár a kontinensek között is. Aztán a felhők egy része összetorlódik, a bennük lévő víz végül csapadék formájában lepotyog a földre. A lehulló vízcseppek tisztítják a levegőt, kimossák és magukkal viszik az apró  szemcséket - port, szmogot, más szennyeződést – a légkörből.

Az eső, a hó, a köd egy része a szárazföldre hullik, ahol a föld beissza a vizet. Vagy a csapadék közvetlenül a felszíni vizekbe potyog, és máris utazik tovább, messzi tájak felé. A szárazföldbe ivódó víz a kavicsokon, homokon, kőzeteken átszűrődve jut mélyebb rétegekbe. Közben folyamatosan megtisztul az útközben összeszedett szennyeződésktől. Keresi az utat rétegeken keresztül, hogy egy-egy forrásnál ismét a felszínre törhessen. Patakokat formál, tavakba, folyókba torkollik, tengerekig, óceánokig utazik a felszínen.

Az édesvíz egy része a természetes keringési rendszerből bekerül a fúrt kutakba és a mi vezetékeinkbe is a vízművek jóvoltából. Onnan viszont a legnagyobb hányada szennyvízként kerül ki, teli vegyszerekkel, ételmaradékkal, az anyagcserénk melléktermékeivel. Ugyan a szennyvíztelepek a csatornavizet elég szakszerűen és körültekintően tisztítják – persze csak ahol vannak -, de ezt követően is marad nyoma a lefolyókba leengedett káros anyagoknak. A vízzel együtt ezek a maradványok előbb utóbb megint az élővizekben kötnek ki, ahol közvetlenül hatnak az ott élő lényekre.

Ahogy a testünk vízháztartása, úgy a Föld keringése is igen érzékenyen reagál a káros hatásokra. Ha változik a klíma, változik a felszíni vizek hőmérséklete, módosulhatnak a tengerek kémiai sajátságai, ami hatással van a párolgásra, ezáltal a felhő és csapadékképződésre, vagyis az időjárásra is. Emiatt felborulhat a vízkörforgási folyamat egyensúlya, és a Föld egyes vidékein lehetnek hatalmas árvizek, míg máshol akár ezzel egy időben hónapokig tartó aszályok. A víz szennyezését sem tudja a rendszer egy határon túl kordában tartani. A természetes tisztulási folyamat nem tud lépést tartani az emberi szennyezés mértékével, így egyre kevesebb lehet az élethez megfelelő minőségű ivóvíz.

Ezért a nagy vízkörforgásra több ponton odafigyelve tudunk leginkább vigyázni. Ne pazaroljuk feleslegesen az ivóvizet! Ne szennyezzük vegyszerekkel, szeméttel az élővizeket, figyeljünk, hogy a lefolyóba se engedjünk semmi károsat, hacsak nem elkerülhetetlen. Figyeljünk jobban a klímaváltozás hatásait erősítő folyamatokra (például a vásárlásra, energiafelhasználásra, közlekedésre) is! Védjük a vizet az értől az óceánig!

Hasznos linkek:

Sulinet Tudásbázis a vízkörforgásról

Cikkeink a vízről:

2013. november